ÁLDÁS, BÉKESSÉG!

Szeretettel köszöntöm a Kedves Látogatót a Tápiószele–Tápiószőlős–Újszilvás és Farmosi Református Egyházközség által 2012. május 20-án alapított és 2012. szeptember 1-jétől működő Tápiószőlős–Újszilvás Református Általános Iskola és Óvoda honlapján. Intézményünk vezérigéjével, a János evangéliuma 15. részének 16. versével:
„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”
Jézus Krisztus szavai ezek, amelyek elsőként közvetlenül a tizenkét tanítvány felé hangzottak, de szól a mindenkori tanítványokhoz, így hozzánk is.
Ha lefordítjuk hétköznapi nyelvre ezeket a szavakat, akkor azt a következőképpen kell értelmeznünk: Én választottalak ki benneteket - mondja Jézus, benne vagytok a tervemben. Egyáltalán nem a véletlen hozta úgy, hogy ti vagytok itt körülöttem. Én már jó előre, mindent tudva és látva választottalak ki benneteket, hogy maradandó gyümölcsöt teremjetek. Nem a véletlen következménye, hanem az én tudatos döntésemnek az eredményeként vagytok ti ezen a helyen!
„Én választottalak ki titeket…” – mondja Jézus az Ő tanítványainak. Pedig pont fordítva gondolná az ember. Azok vannak Jézus körül, akik úgy döntöttek, hogy ott akarnak lenni, akik ezt választották. De ez csak a látszat!
A valóság az, hogy azok lehetnek Jézus mellett, akiket Ő választott, akikre Ő igent mondott. Mert a mindent megelőző és döntő szó mindig Jézusé!
Az ember csak azért választhatja Őt, mert már Jézus választott. Titokzatos dolog ez a választás, ez a kiválasztás, hiszen Isten hatalmában van az ember, mielőtt tudna róla. Augustinus így mondja ezt: „Sose találtalak volna meg, Uram, ha Te előbb nem találtál volna rám.”
De ez ma is így van! Nem mi vagyunk a kezdeményezők ma sem, bármennyire is azt gondoljuk, hogy hatalmunkban áll dönteni, választani. Mi csak akkor és azért dönthetünk Jézus mellett, mert Ő már ezt előbb megtette!
Amellett, hogy titokzatos dolog ez a kiválasztás, kiváltságos dolog is. Hiszen milyen nagy kiváltság, milyen nagy megtiszteltetés Jézus közelében lenni, Jézus szolgálatában állni, sőt Jézus barátjának neveztetni. Mert az előző versben azt mondja Jézus az övéinek:
„Ti barátaim vagytok…” Ez az ember legnagyobb kiváltsága és méltósága.
Ez a baráti viszony azonban nem kegyes hangulatokban, érzelgősségben jelentkezik, hanem a küldetés engedelmességében valósul meg. Jézus az Ő választott tanítványait, barátait rendeli arra, hogy egész életfolytatásukkal gyümölcsöt teremjenek, s ez a gyümölcs megmaradjon, azaz életükben állandósuljon.
Mert a Jézushoz tartozásnak vannak következményei. Jézus azzal a céllal választja ki az övéit, hogy bennük beteljesedjenek az Atya szándékai. Mert miután Jézus kiválaszt, belénk plántálja az Ő Igéjét, s ha valaki meggyökerezik Isten kijelentésében és engedelmeskedik a parancsolatnak, az sok maradandó gyümölcsöt terem, mely Istent dicsőíti. E gyümölcsök pedig továbbadódnak a következő nemzedéknek. Így válik a gyümölcs maradandóvá.
Az a Jézus választotta tanítvány, aki hű Mesteréhez és az engedelmesség által gyümölcstermő életet él, megkapja azt a bátorítást és felhatalmazást, hogy kérhet bármit és az Atya megadja neki. Kérhet nagy dolgokat, számára lehetetlennek tűnő dolgokat is, amely beleillik Isten tervébe. A tanítvány kérhet látást, hitet, bátorságot és áldást ahhoz a küldetéshez, amellyel Isten bízta meg az embert.
Ha intézményünk elindulására és a mögöttünk lévő néhány hónap mozgalmas időszakára nézek, ennek az Igének igazságai nyernek egyre nagyobb megerősítést bennem, bennünk. Hiszen hogy is kezdődött?
A 2012. év elején a hírekből értesültünk arról a kormányzati szándékról, mely az általános iskolák állami fenntartásba való helyezéséről szólt. Ennek következtében elindult, mint sok más helyen az országban, egy helyi önkormányzati, tantestületi útkeresés: Hogyan tudnánk a legbiztosabban és a legteljesebben megőrizni és helyben tartani iskolánkat? Van-e az „államosításnak” alternatívája?
Egy lehetőség kínálkozott erre, az intézmény egyházi fenntartásba kerülése. Ekkor érkezett hozzánk a megkeresés, így szólíttattunk meg: Kész lenne-e a református egyházközség az iskolák fenntartására és működtetésére?
Mi ezelőtt inkább a szociális ellátás és idősgondozás feladatkörében gondolkodtunk amellett, hogy a tőlünk telhető legjobban igyekeztünk végezni a gyermekek közötti szolgálatot, hitoktatást, táboroztatást is. De ez most meglehetősen nagy feladatnak, erő feletti útnak tűnt előttünk. Olyan nagynak, ami meghaladja képességeinket, adottságainkat és hitünket is igen csak megpróbálja. S ha csak önmagunkra néztünk volna, akkor a válaszunk bizony a „nem” lett volna. Ez számunkra lehetetlen!
De amikor Istent kérdeztük, hogy „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjünk?” „Mi a Te akaratod, szándékod, döntésed?” Mi a Te terved?” Akkor meg kellett értenünk, a törvény adta helyzet, az emberi szándék, a megkeresés csak előkészítése és megerősítése az isteni akaratnak.
Isten döntött mellettünk, Ő választott minket és rendelt arra a szolgálatra, hogy Tápiószőlősön és Újszilváson egyházi fenntartásba kerüljenek az iskolák és az óvoda. Nekünk csak igent kell mondani Isten döntésére.
Ennek az isteni akaratnak engedelmeskedve, az Úrra hittel nézve kezdtük el hát idén tavasszal az átvételt és szeptember 1-jén pedig az első tanévet. Hisszük, hogy az az Isten, aki elindított bennünket ezen az úton, vezet és megáldja, maradandóvá és gyümölcsözővé teszi a munkánkat.
Tudjuk, a gyümölcs nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg, idő kell ahhoz a természetben is, hogy egy fa termőre forduljon. Mennyivel inkább abban a munkában, amire vállalkoztunk, gyermekek testi-lelki-szellemi nevelésében oktatásában! Évek, évtizedek kitartó, hűséges és engedelmes munkájára van szükség. Ezért nem szabad, hogy elcsüggesszenek bennünket a pillanatnyi kudarcok, megtorpantsanak a nehézségek. Nekünk, ha győzni akarunk, megbízó Urunkra kell néznünk és kérnünk:
„Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd állandóvá, kezeink munkáját tedd állandóvá!” Zsoltárok 90:17.
Ezen az úton, mi felnőttek is tanulók vagyunk, tanítványok, akiknek az a feladatuk, hogy a Mesterére nézzen, Vele szoros kapcsolatban legyen, Őt kövesse, szavát komolyan vegye és a célt el ne tévessze, amely nem kevesebb, mint Isten Országának építése az Ő dicsőségére.

Ezért lett jelmondatunkká: „Az Élet Urától tanulj meg élni és élni tanítani másokat!”

Az Egyházközség Elnöksége